Az olajfúrótorony szakemberei és a NASA tudósai egy projekten dolgoznak, de ehhez a kommunikációt tökéletesre kell csiszolni. Ismerős? Az Armageddon című hollywoodi filmklasszikus szuper példája annak, hogy a kék- és fehérgalléros csapatok mennyire eltérően szólíthatóak meg. Azonban, ha sikerül finomhangolni a belső kommunikációs stratégiát, elképesztő eredmények születhetnek egy szervezetben.
A kékgalléros és fehérgalléros állomány mindennapi munkakörülményei gyökeresen eltérhetnek. Az irodai dolgozók a munkaidő nagy részében számítógép előtt ülnek, minden digitális eszközükhöz folyamatosan hozzáférnek. Egy terepen, raktárban vagy gyártósoron dolgozó kollégát e-mailen elérni gyakorlatilag lehetetlen – már ha van egyáltalán e-mail-címe. Mobiltelefonja viszont mindenkinek van – így digitális belső kommunikációs platformokon keresztül már elérhetőek ők is.
Persze a fizikai dolgozók műszakos munkarendje jóval kötöttebb is – körülményesebb időt szakítaniuk digitális terepen zajló hosszabb kommunikációra, ha egy boltban szolgálják ki a vásárlókat, vagy munkagépet működtetnek egy építkezésen.
Az Armageddon című film – még a nagy digitális áttörés előtt – jó érzékkel mutatta be, hogy milyen mértékben térhetnek el ezeknek a munkavállalói csoportoknak a kommunikációs szokásai és preferenciái. Ha a különbségekre odafigyelve alakítja egy vállalat a belső kommunikációját, a hatékonyság is magasabb fokozatra kapcsol.
Míg az irodai dolgozóknak általában nem okoz gondot egy részletesebb üzenet vagy e-mail megtekintése a munkaidő alatt, a fizikai dolgozóknál a rövid, lényegre törő információk jobban működhetnek.
A szakmai kommunikáció tartalma mentén is muszáj szegmentálni. Míg a fehérgalléros munkatársak nyitottak lehetnek olyan témákra is, mint az üzleti célok vagy stratégiák, a fizikai dolgozókat jobban foglalkoztathatják az olyan mindennapi munkájukat befolyásoló, gyakorlati kérdések, mint a műszakok beosztása, a túlórák elszámolása stb.
A közösségi vonatkozású munkahelyi kommunikációval és programokkal ugyanez a helyzet. Érdemes felmérni, hogy az adott közösségben az irodai és a fizikai munkatársak milyen témákkal mozgathatók meg leginkább. Lehet, hogy egy fotópályázatban örömmel részt vesz mindenki, a szabadulószobás csapatépítő jobban érdekli az irodai dolgozókat, a grillezős, játékos családi napon aktívabbak a kékgalléros kollégák.
Az üzenetek terjedelme mellett a témákat is érdemes szegmentálni a munkavállalói csoportok igényei szerint. Ha olyan szakmai vagy akár szórakoztató / közösségi tartalmakat kap a munkavállaló, ami távol áll tőle, nem szólítja meg őt, azzal teljesen elveszíthetjük a figyelmét.
Az üzenetek küldési időpontja is egy olyan tényező, ami eldöntheti a kommunikáció sikerét. Lehet akármilyen személyre szabott terjedelmű, témájú a közlemény, ha nem megfelelő idősávban kapja meg az adott munkavállalói csoport, lehet, hogy sosem ér igazán célba.
A fehérgalléros munkatársaknál többnyire lazább ez az időkeret, de pl. ha sok az online meeting, azt azért számításba kell venni. A fizikai dolgozóknál egyértelműen a műszak kezdete, vége vagy a műszak utáni idősáv, esetleg az ebédszünet jöhet szóba. Olyankor van inkább alkalmuk figyelmesen megnézni üzeneteket, a szorosan vett munkaidőben általában nincs.
A kommunikáció sikerét kockáztathatjuk, ha rosszul időzítünk – ne kallódjon el az információ! A fehér-, illetve kékgalléros munkakörökben dolgozók napi ritmusa jelentősen eltér, figyelmüket sem ugyanazokban az órákban lehet megragadni.
A vállalati belső kommunikációs platformok sokféle tartalomformátum megosztására alkalmasak. Az irodai dolgozók munkaidőben asztali gépen, laptopon is megnézhetnek üzeneteket, a kékgallérosok szinte kizárólag mobilon (esetleg kioszkokon). Vagyis attól függően is érdemes kalibrálni a formátumokat, hogy milyen csatornán keresztül jut el a címzetthez.
Sőt, a digitális belső kommunikáció ellenére se feledkezzünk meg a klasszikusabb formátumokról. A plakátok még ma is nagyszerűen tudnak működni, ha olyan helyre kerülnek ki, ahol a legtöbben észrevehetik őket. Összetettebb üzenet esetén egy QR-kóddal tovább is vezethetjük a kollégákat az alkalmazásba. Egy hosszabb videós tartalmat egy kioszkon egyesével nemigen tudnak praktikusan végigkövetni az egy műszakban dolgozók, a valós idejű chates megoldások pedig inkább a fehérgalléros munkakörökben sikeresek.
A kommunikáció akkor működhet a legnagyobb hatékonysággal, ha az üzenet jellegének megfelelően választjuk meg a formátumot, belekalkulálva azt is, hogy milyen csatornán keresztül érkezik a munkavállalókhoz.
Az olajfúró brigád megérkezik az öltönyösök közé a NASA kiképzőközpontjába, és az eltérő stílusok találkozása egyik izgalmas és vicces helyzetet hozza a másik után. A protokoll, a tudomány és a formálisabb kommunikáció világába belép a szókimondó, sallangmentes és gyakorlatias megközelítés.
A belső kommunikáció megtervezésekor még nehezebb elképzelni előre egyfajta nyelvezetet az egyes üzeneteknek – inkább stratégiaalkotás történik. Azonban a kisebb feladatok felé haladva egyre fontosabbá válik, hogy milyen stílus passzol igazán a célcsoporthoz, valamint az üzenethez.
A fehérgalléros munkavállalókat nem feltétlenül idegeníti el a hivatalosabb hangvétel, míg a kékgalléros kollégák jellemzően jobban kedvelik a közvetlenebb, tömör és világos üzeneteket. A vizuális elemek – amik a kis ikonoktól az infografikákon át a videókig sokfélék lehetnek – nem csak színesítik és vonzóbbá teszik a tartalmat, de támogatják a könnyebb megértést is.
