Az egyik legnagyobb függőségünk az életünket (most már) szünet nélkül végigkísérő kütyüinkhez fűz. Nem csoda, hiszen rengeteg dolgot megkönnyítenek az okoseszközök. Egyesek azonban a túlzott használat miatt ennek árnyoldalát is megtapasztalják a saját bőrükön, kiváltképp, ha valamely oknál fogva nélkülözniük kell okostelefonjaikat. A szeparációból származó leggyakoribb tünetek a következők:
Az okostelefonjainkhoz való szoros kötődésünk komoly problémákat okozhat, főleg, ha a telefonjaink munkahelyünkön való használatáról van szó. Éppen ezért, nem ritka, hogy egyes munkahelyekre belépve a munkavállalóknak meg kell vállalniuk okoseszközeiktől, vagy a céges wifire csatlakozva csak korlátozottan férnek hozzá pl. közösségi média platformokhoz.
Azonban ezek félig-meddig parttalan intézkedések, hiszen legyen akármennyi telefonhasználatot tiltó/korlátozó céges policy, a dolgozók akkor is megoldják, hogy használják azokat. Ha engedjük, ha nem. Emellett bármilyen élethelyzetben előfordulhat (pl. kisgyermek születésénél, egy családtag megbetegedésekor), hogy szükséges 24/7 elérhetőnek lenniük telefonon, így minden korlátozás hiábavaló.
Tehát az okostelefonmentes munkahely egyszerűen életidegen elképzelés.
A szigorú korlátozásokat magyarázandó, sok cég érvel azzal, hogy eszközeink elvonhatják a figyelmünket, valamint negatívan befolyásolják a hatékonyságunkat, azonban tudatos és szabályozott működési elvek mentén az okostelefon-használatból előnyt is kovácsolhatunk.
Egy modern és haladó szellemű munkahelyen az okostelefonok elengedhetetlen csatornái lehetnek a szervezeten belüli kommunikációnak. A kulcs a megfelelő szabályozás kialakítása, amellyel mind a munkáltatót, mind a munkavállalót világos irányelvek segítik az okoseszközök használatával kapcsolatban.
Először is adjunk a munkavállalóink kezébe megfelelő eszközt. Nem, ne vegyünk mindenkinek full extrás iPhone-t, hanem vezessünk be olyan applikációt, amely a belső kommunikációt segíti. Ezáltal a munkavállalókat bevonhatjuk a vállalati kommunikációba, és releváns információkat oszthatunk meg velük.
A megfelelő információkat juttathatjuk el a megfelelő célcsoporthoz a megfelelő időben.
Így válik a korábban tiltott tárgy az egyik legszükségesebb eszközzé a kommunikációhoz. Emellett, a munkavállalóink felé tanúsított tiszteletünket is kimutathatjuk azáltal, ha nem korlátozzuk őket. Felnőttek vagyunk, ők is felnőttek (de minimum fiatal felnőttek), ne bánjunk velük gyermekként. Ha már gyerekek, nem véletlen él a mondás, hogy amit tiltanak, csak azért is azt csinálja a gyermek. A tiltás és korlátozás igazából teljesen kontraproduktív hatást váltanak ki. Jobban elvonhatja a dolgozók figyelmét, hiszen egyfolytában a „tiltott gyümölcsön” jár az eszük.
Ha különféle kommunikációs appok következtében szabadon telefonozhatnak a munkavállalók, az azt is üzeni nekik, hogy a vállalat megbízik bennük és teljes értékű partnerként kezeli őket. Ezeken túl, a csapatok közötti és belüli együttműködést is nagymértékben elősegíti. A belső kommunikációs appok szem előtt tartják az oda-vissza megvalósuló kommunikációt, így a munkavállalók üzeneteket küldhetnek, megoszthatnak híreket, ezáltal hamarabb és közvetlenebb módon adhatnak és kaphatnak fontos információkat. Ez ösztönzi őket arra, hogy bevonódjanak, és be is vonjanak más munkavállalókat a vállalati vérkeringésbe.
Haladjunk a korral, és a tiltás helyett lássunk az okostelefonokban egy (egyelőre kihasználatlan) lehetőséget a hatékony és egyszerű cégen belüli kommunikációs gyakorlatok kialakításához. És ne feledjük, tiltás helyett ösztönözzük a használatot! Hosszú távon sokkal kifizetődőbb.