81 396: ez az átlagos óraszám, amelyet aktív éveinkben munkával töltünk, amit csupán az alvás óraszáma előz meg.<br>Mivel és hogyan, milyen érzésekkel töltjük el ezt az időt? Szorongunk, idegesek vagyunk, vagy energikusan teljesítünk, és alig várjuk a másnap reggelt, hogy újra munkába mehessünk? Nagyon nem mindegy, munkáltatóknak és munkavállalóknak se.
A Connect Magazin megvizsgált egy Gallup-kutatást, amely arról szól, hogyan érzik magukat a munkavállalók a munkahelyeiken.
A globális kutatás (Gallup State of Global Workforce) egyik megállapítása, hogy mostanra a dolgozók 60%-a szinte állandó stresszben van, míg 19%-uk egyenesen nyomorultan érzi magát.
Miközben nyilvánvaló, hogy a pandémiára adott munkavállalói válaszokban jelentős arányban megjelentek a felmondások, alapvető elvárás lett a home officehoz való jog, egyre nagyobb fejtörést okoz a vállalati tulajdonosoknak és a menedzsmentnek a lojalitás és a motiváció fenntartása, akár erősítése.
A Szörny Rt. című rajzfilmben látható az a jelenetsor, amikor egy szerencsétlen hiba után le kell darálni egy ajtót, ami a gyerekek szobájába visz. Az egyik kolléga, amikor meghallja a riasztást egykedvűen el is indul társával a művelet helyszínére, miközben azt mormolja magában: „Szeretem a munkámat…”. Arcáról azonban nem kifejezetten az öröm és a magas munkamorál, hanem fásultság és lemondás olvasható le.
A pandémia óta pedig megjelentek a „büszke kilépők” is, akik nyilvánosan, akár a nagyobb elérést biztosító közösségi médiafelületeken vallják be, milyen körülmények között dolgoztak, „de most, most már nem tűrnek tovább, új állást keresnek, ahol jobban megbecsülik őket”.
A Gallup kutatási tanulmányában felidézi azt a – vélhetően Konfuciuszhoz köthető – közismert mondást, amely amely így hangzik: “Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.” Ezt az érzést pedig tovább erősítik azok a karrierutak, amelyekről népszerű és közismert emberek, sikeres vállalkozók úgy vallanak,
„sosem fárasztott a munkám, mert azt csinálom, amit szeretek, ami a hobbim, tehát szerencsésnek érezhetem magam”.
Az átlagos munkavállaló pedig ott marad egyedül a rossz érzéseivel, szorongásaival, azt gondolva, hogy míg mások boldogok a munkájukkal, ő csak szenved, és nem találja az életben a saját útját.
A munka kifejezést jellemzően szellemi vagy fizikai erőfeszítésként határozzák meg, azaz meg kell szenvedni vele. Persze a koncentráció, az odafigyelés, a problémamegoldás, a monotonitás és a kreativitás egyaránt rengeteg energiát igényel, ez pedig hosszú távon stresszhez és nehéz döntési helyzetekhez vezethet.
Nyilvánvalóan a tartós stressz kiégést okoz, erről a 2000-es évek elejétől kezdve egyre többet hallani, sőt, megjelent a munkahelyi wellbeing, jóllét fogalma, valamint a „work-life balance”, a munka és magánélet egyensúly fontosságának üzenete is.
A Gallup kutatásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a globális adatok alapján a munkavállalók jelentős aránya küzd napi szinten a munkához köthető negatív érzésekkel:
Ehhez képest nem meglepő, hogy – szintén globálisan – átlagosan a munkavállalók mindössze 21%-nál jelenik meg az elkötelezettség.
Legmagasabb szinten az USA-ban és Kanadában (33%), legalacsonyabb Európában (14%).
Egy vállalat megítélését ma már jelentősen befolyásolhatja a környezetvédelemmel és fenntarthatósággal kapcsolatos magatartása, az irányítási elvek és gyakorlataik, valamint az emberekkel való bánásmód, a társas érintkezések kultúrája. Ez az ESG (environmental, social, governance), amely egyre fontosabb döntési szemponttá válik már nemcsak a vásárlók, hanem a cég álláshirdetésére jelentkező munkavállalók számára is.
A Gallup szerint globálisan a környezeti cselekvésekkel a munkavállalók kb. 2/3-a elégedett, míg a tiszteletet és toleranciát csupán 10% nem érezte a munkahelyén. Ugyanakkor a korrupcióval, a vállalati irányítással kapcsolatos problémákkal a munkavállalók 74%-a találkozott.
A munkavállalók 45%-a úgy érzi, rövidesen új munkahely után néz vagy már aktívan keres; ez az arány az USA-ban és Kanadában 71%, Európában 44%, a legalacsonyabb pedig Kelet-Ázsiában, 27%-kal.
A kutatásból kiderült, hogy bár a globális adatokhoz képest Európában tartanak legkevésbé a munkahelyi korrupciótól és a munkavállalók alapvetően nem terveznek költözést a következő egy éven belül, az elkötelezettségis itt a legalacsonyabb (14%, a globális 21%-hoz képest).
Magyarország a 13. helyen áll a 38 európai ország közül, a vizsgálat szerint a munkavállalók 21%-a tekinthető elkötelezettnek munkahelye iránt. A listán első helyen Románia, utolsó helyen Olaszország szerepel.
Az életükkel leginkább elégedettek a finnek (84%), a dánok (78%) és az izlandiak (77%), a sort Bulgária (27%) és Ciprus (18%) zárja, Magyarország (42%) pedig a 22. a sorban.
A napi negatív érzésekkel kapcsolatban az európai munkavállalók esetében alacsonyabb számokat láthatunk az aggódás, a stressz, az idegeskedés és a szomorúság tekintetében.
A 38 államból Magyarország:
A Gallup kitér tanulmányában a kiemelt problémákra és a megoldásokra, és úgy véli, a legnagyobb károkat a nem konzekvens terhelés, a pontatlan vezetői kommunikáció és úgy általában a vezetői támogatás hiánya okozzák.
Az igazi megoldás márpedig egyszerű, állítják a Gallup szakemberei: jobb vezetőkre van szükség a munkahelyen, akik jobban odafigyelnek a munkavállalók igényeire, problémáira, képesek motiválni őket, valamint megértéssel fordulnak feléjük. A kiváló vezetők segítenek a kollégáknak tanulni és fejlődni, a munkavállalók pedig így azt érzik, törődnek velük.
A dolgozók 79%-a számára ez a fajta munkakörnyezet inkább vágyálom, miközben csupán 21%-ának valóság. Az életigenlő, elégedett emberek 95%-a arról számolt be, hogy munkanapjaikon tisztelettel bántak velük, míg 87%-uk arról, hogy sokat mosolyognak és nevetnek.
A hatékonyságban és az eredményességben is meglátszik a boldog munkavállaló teljesítménye. A Gallup adatai szerint
23%-kal magasabb üzleti nyereséget érnek el ott, ahol elégedettek a munkavállalók,
mint ahol inkább szomorúság és letargia tapasztalható. Előbbiek esetében pedig ráadásul kevesebb a hiányzás, alacsonyabb a fluktuáció, nagyobb az elkötelezettség.
Végül a kutatócég hangsúlyozza: a munkavállalók elégedettsége azzal kezdődik, hogy meghallgatják őket. És persze nem lehet minden munkavállaló mellett folyamatosan ott állni és kommunikálni, de pont erre valók abelső kommunikációs platformok . Kommunikálnunk kell egymással: vezetőnek a beosztottal, kékgallérosnak a fehérgallérossal, hiszen csakis így ismerhetjük meg egymást.
